INTERJÚ

Sportcsarnok

Kanyó Ádám

Távozik a balszél királya

2018. augusztus

Gyors elfutások, látványos szélsőgólok és trükkös hetesek: Kanyó Ádámról ezek ugranak be elsőre a tatai szurkolóknak. A Tatai AC kézilabda csapatának balszélsője összesen hét szezont húzott le a fekete-fehéreknél, több korábbi játszótársával együtt azonban az idény végén távozott és egyre jobban kiteljesedő civil pályafutása mellett jövőre alacsonyabb osztályban folytatja a kézilabdát.

TAC: - A három Kanyó-fivér közül Te vagy a legidősebb, édesapád még aktív játékos volt, amikor születtél. Az ember azt gondolná, hogy automatikusan a kézilabda felé indultál el!

- Pedig nem így volt:). Annak ellenére, hogy anyu és apu is kézilabdázott, nem erőltették, hogy én is ezt a sportágat válasszam. Olyannyira nem, hogy csak 12 éves koromban kezdtem el, addig fociztam, meg éjjel-nappal mozgásban voltam, mint általában a 12 évesek. Az atlétika nem vonzott, pedig gyors voltam és nagyot ugrottam, a küzdősportok pedig az alkatom miatt eleve szóba sem jöhettek.

Mi történt, hogy végül mégiscsak kézilabda lett belőle?

- Apu éppen Svájcban játszott, és az egyik alkalommal, amikor hazajött, levitt egy edzésre a Kodályba. „Természetesen” Horváth Árpádhoz kerültem, és gyakorlatilag azonnal eldőlt, hogy ez az én sportágam.

Úgy hallottam, hogy a két testvéred azért néha szokott azzal „húzni”, hogy ők irányítók lettek, Te meg „csak” szélső?

- Hát persze, a „zrika” mindig megy, de én ezt abszolút jól veszem, és persze én sem maradok adós velük szemben:). Amúgy igen jó testvérek vagyunk, még kisebb korunkban sem volt verekedtünk egymással, egy-két kisebb balhétól eltekintve mindig jóban voltunk-vagyunk egymással. Amúgy talán azt lehet mondani, hogy nem én voltam a legügyesebb játékos, de - állítólag – olyan szorgalommal és kitartással vetettem bele magam a munkába, hogy előbb-utóbb feltűntem az edzőknek.

Én azt mondanám, hogy inkább előbb, mint utóbb, hiszen még nem voltál 16 éves, amikor bemutatkozhattál a felnőttek között az NBI/B-ben!

- Ifistaként rengeteget köszönhettem Basky Péternek: játszottam a korosztályomban és mellette edzhettem a felnőttekkel. A 2000/2001-es bajnokság tavaszi szezonjában súlyos sérüléshullám sújtotta a csapatot, a felnőtt csapat edzője ezért megkérdezte Pétert, hogy kiket ajánlana a felnőtt csapathoz; én is a kiválasztottak között voltam.

És eljött 2001. február 25-e, amikor is a Tatabánya-Tököl mérkőzésen pályára lépett egy bizonyos Kanyó Ádám… Na, persze a felnőtt csapat edzője sem volt ismeretlen számodra:)

- Hát igen, Apu volt az edző:), nála mutatkoztam be a felnőttek között. De azért senki ne gondolja, hogy ajándékba kaptam a lehetőséget: édesapám sokáig volt edzőm, és mindig nagyon szigorú volt velem. Ha a csapattársaimnak tíz fekvőtámaszt kellett nyomnia, akkor nekem biztos, hogy legalább 12-őt:). De elfogadtam, tudtam, hogy Nála jobban senki nem akarja, hogy jó játékos legyen belőlem.

És maga a közeg is inspiráló volt…

- Bizony, korosztályos válogatottak vettek körül, csupa lelkes, tehetséges kézis – sajnos, közülük szinte senkiből nem lett „nagy” játékos. És persze ott voltak az „Öregek”: kifejezetten gyors játékosnak számítottam, de amikor a 8-10 évvel idősebb, sokszoros válogatott Mohácsi Árpáddal kellett versenyt futni, akkor nagyon össze kellett szednem magam, hiszen, ha kikaptam, akkor mindjárt jött a „zrika”, hogy te miért is vagy itt fiacskám. De ebből soha nem volt harag, mindenki azt akarta, hogy a lehető legjobb csapat álljon össze a lehető legjobb játékosokból.

Érintőlegesen már beszéltünk azokról az edzőkről, akik meghatározóak voltak pályafutásod során. Szedjük most össze egy csokorba azokat, akik a legnagyobb hatással voltak Rád!

- Horváth Árpád volt az első, aki szakértő szemmel „terelgetett” a kézis pályán, aztán Basky Péter, akinek rengeteget köszönhetek utánpótlás szinten űzött-hajtott, fizikailag és mentálisan is rengeteget fejlődtem nála. Természetesen ott volt Apu, aki mesterien szét tudta választani, hogy mikor kell kemény trénernek lenni és mikor kell apaként megértőnek lennie. Füzesi Ferencet sem szabad kihagynom, nála lettem igazi NBI-es játékos, nem kiegészítő, hanem igazi főszerepet kaptam a csapatában. Meg kell említenem Debre Viktort, akivel nem csak szomszédok voltunk az utcában, de édesapám barátjaként egyengette utamat: emberkért is nagyon tisztelem, szakmailag pedig olyan újdonságokat, játékrendszereket hozott haza Spanyolországból, amelyek megtanulásával bőven az átlag fölé emelte a csapatot.

Következzen azok a játékostársak, akikre a legszívesebben tekintesz vissza!

- Rengeteg barátot szereztem a kézilabdában – talán már a legelején is a kiváló csapatszellem ragadott magával. Ha mégis ki kell emelni néhány játékost, akkor Szögi Balázs és Ivo Diaz az első két név. Tőlük emberileg és szakmailag is a legtöbbet kaptam, igazi példaképek. De mondhatnám tovább a tatabányai és a tatai játékosokat: Kiss István és Kuzma Norbi voltak, akik a felnőttek között először felkaroltak, segítettek. Aztán természetesen Czérna Tibi és Szám Feri, gyakorlatilag velük végigkézilabdáztam a pályafutásomat. A két öcsémmel is nagyon jó volt egy pályán lenni, és jó barátságba kerültem az ő korosztályukkal is, Szalczinger Janival és a többiekkel. A lényeg, hogy ezek a barátságok nem egy napra köttettek, biztos vagyok benne, hogy a későbbiekben is számíthatok rájuk, mint ahogyan ők is rám.

Ahogy a felnőtt karriert, úgy az edzősködést is nagyon hamar elkezdted!

- Úgy alakult, hogy egy évre elmentem játszani Orosházára – nem volt nehéz döntés, hiszen Füzesi Feri volt az edző. Egyik legszebb szezonomat töltöttem ott, és egy alkalommal szükség volt edzőre az egyik utánpótlás csapatnál. Megkérdeztek, hogy vállalom-e, én pedig igent mondtam. A gyerekeknek tetszett a dolog, és jöttek az eredmények is: olyan csapatokat vertünk el, akiket korábban soha nem sikerült legyőzni. Amikor egy múlva visszamentem Tatabányára, a szülők petíciót írtak, hogy legalább edzést tartani járjak vissza Orosházára. Nagyon jól esett ez a gesztus.

Amúgy 2014-ben elvégeztem egy átképzést, azóta egy kicsit parkolópályán van edzősködés, de nem tettem le róla, hogy egyszer visszatérek a kispadra.

Így van, egyelőre tízből tíz ember játékosként ismer – Tatán hét szezonban léptél pályára fekete-fehér színekben. Az első idényedben, 2004-05-ben 16 meccsen 85 góllal nyitottál, ezt egy évvel később 17/95-ös mutatóval folytattad!

- Kettős játékengedéllyel, a Tatabánya játékosként játszottam Tatán először. A több játéklehetőség reményében jöttem Tatára, és nem csalódtam, sikerült úgy felépítenem magam, hogy később stabil csapattag lettem az NBI-ben. A TAC taktikája nagyon passzolt a gyorsaságomhoz, így tudtam csaknem 200 gólt dobni két év alatt. Itt kell kiemelnem Spilkó Laci bácsit, „Csupi”-t, aki gyúróként és egyfajta szellemi mentorként segített át a lelki és fizikai gondjaimon. Soha nem felejtem neki, hogy hajlandó volt velem akár órákig is beszélgetni éppen aktuális problémáimról, bajaimról.

Ha már előhoztad, igen, talán a külső szemlélőnek is feltűnt, hogy lelkizős alkat vagy, aki egy kicsit mindig belehal a vereségbe!

- Mint minden sportoló, a pályán mindig, mindenáron nyerni akartam, egy-egy vereség után tényleg álmatlan éjszakáim voltak. Főleg akkor voltam dühös és elkeseredett, amikor azt láttam, hogy nem adtunk 100 százalékot a meccsen, ilyen-olyan okok miatt lélektelenebb volt a játék.

Igazad van, egy vérbeli sportolótól ez teljesen elfogadható álláspont. De térjünk vissza Tatára: 2014-ben végleg hozzánk igazoltál és 2018-ig a csapat meghatározó tagja voltál!

- 2014-ben új csapat formálódott Vladan Matics keze alatt. Szerettem volna részt venni ebben az izgalmas időszakban, végül más szerepet kaptam a klubtól. Csapatmenedzser lettem, és bár az első pár edzésen fájt a szívem, hogy nem vagyok a fiúk között, elfogadtam, hogy most így tudom a legjobban segíteni a csapatot. A kézilabdát viszont nem akartam abbahagyni, és adta magát a lehetőség, hogy régi ismerősök közé kerülve pályára léphessek a TAC-ban. Nem bántam meg a döntést, kiváló közösségbe kerültem és én is igyekeztem meghálálni a bizalmat.

Ez olyannyira sikerült, hogy négy szezon alatt több mint 300 gólt dobtál, elfutásaidtól, heteseidtől rettegtek az ellenfelek!

- Az az igazság, hogy soha nem szerettem védekezni, mondjuk, belső védőnek alkatilag sem lettem volna alkalmas:). A nyitott védekezésnél a labdaszerzés már jobban ment, de inkább azt mondanám, hogy támadásban igyekeztem kompenzálni a védekezésben mutatott hiányosságokat:). Szerettem a balszélt, hiszen elég gyors voltam és azáltal, hogy nagyot ugrottam, több időm volt kifigyelni a kapus mozgását és ellőni mellette a labdát.

És ne feledkezzünk meg a lövések utáni látványos kigurulásoktól sem!

- Ezt alapnak tekintettem, nekem így tanították, automatikusan így lőttem. Ezzel a technikával körülbelül 30 centit lehet nyerni, ami nagyon nem mindegy, amikor a szélről beugorva minél nagyobb szöget próbálsz elérni a lövés előtt.

Jövőre viszont már egy másik csapatban mutatod be ezeket a látványos lövéseket…

- Igen, két öcsémmel és néhány barátommal, Czérna Tibivel, Szám Ferivel, Szalczinger Janival alacsonyabb osztályban folytatjuk. Nekem ez nagyon megfelel, hiszen az utóbbi időben rendkívül sok teendőm lett csapatmenedzserként a Tatabányánál. A heti öt edzés, plusz a hétvégi meccs már nem fért bele.

- Igen, szinte nem tudtalak úgy hívni, hogy ne éppen a csapat ügyeit intézted volna, hol a volán mögött ültél, hol a videót kezelted az egyik felkészülési meccsen… Van egy fotód a közösségi oldalon, ahol három laptopon dolgozol egyszerre…

- Nagyon összetett a munkám, egy jó félévbe került, mire tisztességesen beletanultam. Azóta videót vágok, szervezem a csapat dolgait, besegítek, ahol tudok, nincs megállás.

Akkor csak halkan teszem fel az utolsó kérdést: találkozunk-e még Veled valaha bármilyen minőségben a TAC-nál?

- Csak megkeresés kérdése:). A helyzet az, hogy részben a kényszer szülte azt, hogy nem játszom tovább Tatán, hiszen van egy szabály, amely értelmében, aki NBI-es csapatnál dolgozik, az nem kézizhet az NBI/B-ben. De, hogy a kérdésre válaszoljak: nagyon sokat köszönhetek Tatának, ha az elkövetkező évek során csak annyit tudok visszaadni a klubnak, a városnak, amennyit kaptam tőlük, akkor már elégedett leszek.

Friss információk a Facebook-on!

Friss információk a Facebook-on!

Cím

2890
Május 1. út - Keszhelyi út sarka
Tata, Hungary
Komárom-Esztergom Megye

Kapcsolat

Email: info@tataiac.hu
Tel.: +36 34 657 069