INTERJÚ - CIKK

Sportcsarnok

Iváncsik Tamás

Újabb legenda érkezett a csapathoz

2019. Augusztus

Tatán folytatja pályafutását a 117-szeres válogatott Iváncsik Tamás! A Veszprém és a magyar nemzeti csapat legendája egyelőre egy évre írt alá, bízik a sikeres szezonban és nem tartja kizártnak, hogy a TAC hosszú idő után ismét éremért csatázzon a bajnokságban.

Harsányi Gergő tavalyi érkezése után a magyar kézilabda újabb korszakos zsenije folytatja pályafutását a Tatai AC-nál. Iváncsik Tamást a szenzációs átigazolás részleteiről és még sok egyébről kérdeztük az első TAC-os edzést követően.

Tatai AC: - Szinte adja magát az első kérdés: hogyan kerültél Tatára, mi döntött a TAC mellett?

Iváncsik Tamás: - Január óta nem játszottam, nagyon hiányzott már a kézilabda. Felhívtam Harsányi Geri barátomat és megkérdeztem tőle, hogy ő hogyan érzi magát Tatán, milyen benyomásokat szerzett a tavalyi évben és szerinte lenne-e lehetőség, hogy ide igazoljak. A Tatai AC mindig szimpatikus csapat volt, Geri is csupa jó dolgot mondott a társaságról, így kis idő múlva már ott tartottunk, hogy a szakosztály vezetőjével, Somogyvári Tamással egyeztettünk a részletekről. Ki kell emelnem, hogy a jó közösség és a remek körülmények mellett az is nagyon nagy súllyal esett a latba, hogy Sibalin Jakab az edző, az ő személye nekem garancia a minőségi munkára.

Szóval akkor mások mellett Harsányi Gergő játszott kulcsszerepet a történetben. Mondjuk, ez egy kicsit meglepő, hiszen évekig voltatok riválisok a válogatottban, a jobbszélen.

Gerivel annak ellenére vagy éppen pont azért vagyunk jó barátok, mert azonos poszton játszottunk. A válogatottban a rivalizálás arról szól, hogy együtt küzdünk azért, hogy a magyar csapat minél jobb eredményt érjen el. Hol neki ment jobban, hol nekem, de a cél mindig közös volt: a magyar válogatottat segíteni. Ez összekovácsolja az embereket, riválisból így lesz barát. Nem véletlen, hogy egyszerre búcsúztattak minket a válogatottól, Veszprémben, több ezer szurkoló tapsa mellett.

Azt talán kevesebben tudják, hogy a kézilabdához nemcsak játékosként kötődsz, egy ideje más szerepkörben is felbukkansz…

Igen, a játék mellett dolgozom, igaz, talán nem meglepő, hogy a kézilabdázásban találtam magamnak új kihívásokat. Még Veszprémben, Csoknyai István segítségével kóstolhattam bele az edzősködésbe, ami aztán annyira megtetszett, hogy az egyetemen megszereztem a C licenszet, azóta pedig az utánpótlásban próbálom átadni a tudásomat a fiataloknak. Emellett a szövetségnek is dolgozom, Győr-Moson-Sopron megyében vagyok szakfelügyelő, ebben a szerepkörben is a fiatalokat segítem, illetve az edzőket igyekszem segíteni tanácsokkal, javaslatokkal.

Ezen kívül immár második éve nyári kézilabda tábort szervezünk Győrben Görbicz Anitával. Idén júliusban négy országból összesen 156 ifjú kézilabda palánta volt a kezünk alatt, a szülők és a főleg a gyerekek visszajelzései alapján van igény a folytatásra, mi pedig örömmel dolgozunk lelkes, tehetséges fiatalokkal.

Játékosként Tatán milyen célokat tűztél ki magad elé?

„Nem álmaim vannak, hanem céljaim” – ez a mottóm, és ennek megfelelően állok a tatai kihíváshoz is. Komolyan hiszek benne, hogy, ha a sérülések elkerülik a csapatot, akkor ott lehetünk a dobogó közelében, sőt, szerintem az éremszerzés is benne van az együttesben.

A mezszám marad a legendás 9-es?

Igen. Amikor annak idején Veszprémbe kerültem, példaképemtől, az akkor távozó Mirza Dzombától örököltem meg ezt a számot. Onnan kezdve csak ebben játszottam, még a válogatottban is. Ráadásul azóta a családban is nagy jelentősége van ennek a számnak: mindkét kislányom 9-én született, úgyhogy ez most már marad…

Talán mondanom sem kell, hogy egy 117-szeres válogatott számára nemcsak az a feladat, hogy jól játsszon, húzóember legyen…

Tudom mire gondolsz és egyetértek azzal, hogy igenis kellenek a példaképek, akikre a fiatalok felnézhetnek, akiktől tanulhatnak. Ha csak egy kicsit is hozzá tudok járulni egy-egy tehetség fejlődéséhez, akkor már megérte. Szerencsére Harsányi Gerivel ebben is össze tudunk fogni, tudjuk, érezzük a feladat megtisztelő súlyát.

A végére igyekeztem egy "ravasz" kérdést kitalálni. Veszprémben lettél világhírű játékos, egy fotón viszont Barcelona mezben vagy látható – akkor melyik a kedvenc kézilabda csapatod?

A Barcelona csak fociban a kedvencem! Még gyerekként jártam először Nou Camp stadionban és nagyon megfogott a hangulat. A 2014-es kézilabda Final Fouron, ahová a Veszprém mellett a Barcelona is bejutott, találkoztam a focicsapat legendás hátvédjével, Carles Puyollal és sikerült egy közös képet készíteni vele. De kézilabdában természetesen a Veszprém a kedvencem – ott teljesedett ki a pályafutásom, mindent velük értem el. Azért mondok mást is: nagyon kedves emlékek fűznek a norvég Elverum együtteséhez is, hiszen kétszer bajnokok lettünk, indulhattunk a Bajnokok Ligájában. Mindemellett megismertem és megszerettem a norvég kultúrát, sok barátot szereztünk, mindig szívesen látogatunk el családommal hozzájuk.

És természetesen mától a Tatai AC is kedvenceim közé került, ahogy az előbb is mondtam, itt mindig nagyon szimpatikus csapat játszott és a közönség is remek – azon leszünk, hogy idén is rászolgáljunk a bizalmukra!

Friss információk a Facebook-on!

Friss információk a Facebook-on!

Cím

2890
Május 1. út - Keszhelyi út sarka
Tata, Hungary
Komárom-Esztergom Megye

Kapcsolat

Email: info@tataiac.hu
Tel.: +36 34 657 069