ASZTALITENISZ

TÖRTÉNET

Tatai AC Asztalitenisz

Vámosi László: A kaucsuk labda bűvöletében

- A tatai asztaliteniszezők NB I-ben játszanak -

I. Asztaliteniszben is volt „aranycsapatunk”

Magyarországra az angolok hozták be az asztalitenisz játékot, ami hamar népszerű lett, és 1902-ben már több helyen játszották is, természetesen még nem a mai formában. Az ún. dobütőkkel, amelyek két oldalon pergamenttel áthúzott ütők voltak, éktelen zajt csináltak játék közben, innen ered a pingpong elnevezés is. Később már a gumiütők rendszeresítésével kezdődött a magyar asztaliteniszsport hegemóniája.

Magyarország 1904-ben már nemzetközi versenyt, 1905-ben pedig – a világon elsőként – országos egyéni bajnokságot rendezett. Az első világháború után, 1924-ben alakult meg a Magyar Országos Asztali-tenisz Szövetség, (MOATSZ) amely szintén elsőként a világon 1925-ben országos csapatbajnokságot szervezett.

Az asztalitenisz sportág legeredményesebb játékosa a mai napig a világon Barna Viktor, aki 1929 és 1954 között 22 világbajnoki címet szerzett.

Asztaliteniszben is volt „aranycsapatunk”, hiszen a Gergely Gábor, Jónyer István és Klampár Tibor alkotta együttes úgy nyerte meg a phenjani pingpong világbajnokság férfi csapatversenyét, hogy kétszer is fölényesen verték a kínaiakat. „A szakemberek magyar titokról beszéltek, pedig a recept egyszerű volt és ma is hasznosítható. A diadalhoz tehetséges emberek és rengeteg munka kellett. 1979-ben a magyar asztalitenisz, történetének legnagyobb diadalát aratta.” (1)

II. Tatán a piaristák kezdték

A tatai asztalitenisz hőskorának története 1934-ben kezdődik, amikor a piarista diákok részére - az ebédlőasztalokat kiváltva – asztalitenisz asztalt vásároltak, és ezeket a rendház udvarán állították fel. Tavasztól őszig pingpongoztak, télen pedig a konviktus két földszinti szobájában ütötték a kaucsuk labdákat. Egy korabeli újságcikk tudósítása szerint „a tatai főgimnázium diákjai vidám hangulatban folytattak társasjátékokat és ping-pong mérkőzéseket, és közben az udvaron a gramofon is szólt.” (2)

Ezekben az években a labdarúgás után az asztalitenisz volt a második legnépszerűbb sportjáték az iskolákban, kollégiumokban. Ez volt az egyetlen játék, melyet osztálytermekben, folyosón lehetett játszani. A piaristák Tatán minden évben megrendezték a nagy érdeklődéssel kísért házi bajnokságot egyéniben és párosban is. Azonban a győri és budapesti iskolák közötti bajnokságokban a tataiak rendre alulmaradtak.

„Kiemelkedő volt a helyi zsidóság szerepe a tatai sportéletben is. Mint jómódú vállalkozók, mecénásai voltak a század elejétől kibontakozó sportéletnek. Ott voltak a zsidók az asztalitenisz szakosztályban is. Súlyukat mutatja, hogy deportálásukat követően az egyesületben gyakorlatilag elhalt a sportélet.” (3)

A második világháború visszavetette a sportág fejlődését. Az 1950-es évek eleje jelentette az állapotok viszonylagos normalizálását, egyrészt új egy-két szakosztályos kisegyesületek alakultak, (Tatai Postás, Tatai Törekvés, Tatai Szakszervezeti SE) másrészt a tömegsport jelleg, jelentős utánpótlás bázist jelentett. A nagy számok törvénye alapján, egyre több új tehetség került felszínre. A Gyógyszertári Központ Sportegyesülete 1957. november 20-án tartotta alakuló ülését, három szakosztállyal, köztük az asztalitenisz is. A szakosztály pingpongosai közül kiemelkedett Gyarmathy Miklós és Vanya Sándor.

Az ezt követő években a még működő asztalitenisz szakosztályok az utánpótlás hiánya következtében folyamatosan megszűntek, pangási időszak következett, hiszen a kisegyesületekben többségében csak a labdarúgás és a kézilabda volt vonzó a fiatalok részére.

III. A kisegyesületekből újra létrejött a Tatai Atlétikai Club és az asztalitenisz szakosztály is

1971-ben már csaknem húsz pingpongosa volt a TAC-nak, az edzők pedig Molnár Gábor és Villám István voltak. Ásoth József szakosztályvezető, a megyei lapban arról nyilatkozott, hogy „remélhetően az asztaliteniszezők száma tovább növekszik, hiszen a középiskolások között is sok tehetséget látott a háziversenyeken.” (4)

A TAC férfi csapata ezekben az években a nyolc csapatos megyei bajnokság közepén foglalt helyet. A megyei női asztalitenisz bajnokságot 1960-ban indították utoljára, majd az 1974-ben sikeresen megrendezett nyergesújfalui Eternit Kupát követő évben újraindították. Az első évben a TAC női csapata ezüstérmet szerzett, majd a következő évben úgy nyerte meg a megyei bajnokságot, hogy a jobb erőkből álló Komáromi MÁV Textilessel 5:5-ös döntetlent játszottak. A csapat legeredményesebb játékosai Balázsfalvi Klára és Hartman Éva voltak, Vízer Béla edző vezetésével.

A következő években az edzési és versenyeztetési lehetőségek jelentősen romlottak, hiszen jórészt csak az Eötvös gimnázium tornaterme állt az edzések és a mérkőzések rendelkezésére, de ott is csak korlátozott időben. Volt olyan időszak, amikor a pingpongosok három hétig nem tudtak edzeni. Kaszab András edző a nehézségek ellenére kitartó és szorgalmas munkát várt el a játékosoktól. Koncepciója, edzési módszerei meghozták az eredményeket, hiszen a férfi csapat 1979-ben a megyei bajnokság harmadik helyezettjeként osztályozót játszott a Győri Dózsával, igaz, a feljutás nem sikerült.

Aztán az évek óta tartó szisztematikus tapasztalatszerzés, a rutin a következő évben meghozta az eredményt és az osztályozón nyújtott teljesítménnyel bejutottak az ún. „Barna” csoportba. A csapat – Takács Jenő, Kovács Csaba, Licul László és György – folytatva a jó szereplést, az NB III-at is megnyerte és több tatabányai játékossal is megerősödve az NB II-ben szerepelhetett. Bár a csapat mindent megtett az eredményes szereplés és a kiesés elkerüléséért, 1984-ben nem sikerült bent maradni.

Az NB III-ban aztán a férfi csapat a hatodik, a nők – Dávidházi Piroska és Tóth Elvira jó egyéni teljesítménye ellenére - az utolsó helyen végeztek.

A Dolgozók Lapja megyei lap, 1985. szeptember 28-i száma arról tudósítja olvasóit, hogy „asztaliteniszben három időpontban és három helyszínen rendezték meg a megyei Tízek Bajnokságát, melyen kiemelkedő teljesítményt nyújtott a tatai Tóth Elvira, aki magabiztosan nyerte a felnőtt női egyest, a férfiaknál a szintén TAC-os Faluvégi János győzött.

IV. 2011, az újjászervezés kezdete

A következő években érdemleges szereplés nem követhető nyomon, az asztalitenisz szakosztály pingpongosai közül többen felhagytak a sportággal, mások pedig a közeli komáromi és tatabányai szakosztályokba igazoltak.

A szakosztály újraindítására 2011. június 1-én került sor, azóta a TAC teljes jogú tagjaként működnek. Az „alapító atyák” az egykor TAC-ban versenyző játékosok voltak: Hartmann Éva, Licul Kucera László, Lukács Csaba és Takács Jenő. Az első bajnoki szezon már tatai sikerekről szólt, hiszen a Barassó Máté, Licul László, Lukács Csaba és Takács Jenő összetételű csapat veretlenül nyerte meg a megyei bajnokságot. A jó eredmények mellett a kezdetektől fogva kiemelt hangsúlyt kapott a minőségi utánpótlás nevelés.

A következetes szakosztályi munka pár év alatt jelentős eredményeket mutatott, hiszen 2014. március 20-án a tatai Eötvös József Gimnázium tornacsarnokában szervezett megyei bajnokságon a női egyest a TAC-os Bíró Gabriella nyerte, a másik tatai, Dániel Veronika pedig a harmadik helyet szerezte meg. A vegyes párost a Bíró Gabriella-Lukács Csaba nyerte, megelőzve az ugyancsak tatai Dávidházi Piroska-Magai Rómeó párost.

Rövid időn belül létrejött az egyesületen belül egy eredményekben erős és az utánpótlást szívén viselő szakosztály, ebben a felnőtt pingpongosok mint nevelőedzők fontos szerepet játszottak. Ekkor a TAC már Dunántúl legeredményesebb klubja címmel is büszkélkedhetett.

2016-ban a tatai asztalitenisz történetének addigi legnagyobb sikerét érte el korosztályában Adamik Csenge, aki a belgiumi STIGA Masters Minimes viadalon, Európa 12 legjobb fiatal asztaliteniszezője között a 6. helyet szerezte meg.
Ebben az időben a Tatai Atlétikai Club a megye legnagyobb létszámú asztalitenisz szakosztályával rendelkezett: több, mint negyven igazolt játékosa két NB III-as és egy megyei csapatban játszott. Az utánpótlás előkészítő csoportban pedig 16 kőkútis gyerek pingpongozott. „Takács Jenő nevelőedző még a híres Berczik-iskolában tanulta a játék alapjait, az elmúlt 45 évben sok szép siker fűződik a nevéhez. Lukács Csaba pedig a szakosztályvezetői feladatok mellett részt vállal az utánpótlás felkészítésében is.” (5)

2016 szeptemberében a TAC NB II-es férfi csapata átvette a vezetést a bajnokságban, Sipos Viktor Levente és Zakar Kristóf jó szereplésének köszönhetően. A csapat végül megnyerte csoportját és jogot szerzett az indulásra az NBI-ben.

Az újoncoknál Adamik Csenge folytatta sikersorozatát, a Tatán rendezett országos ranglista versenyen kiemeltként ezüstérmes lett, majd 2017 májusában az újonc országos bajnokságon, a mezőnyt végigverve korosztályos magyar bajnoki címet szerzett.

A 2017/18-as évben az NB I nyugati csoportjában az újonc TAC végül a 6. helyet szerezte meg a tíz csapatot felvonultató mezőnyben. A csapat legeredményesebb játékosai Bedő Zoltán és Sipos Viktor Levente voltak, ők ötven százalék feletti teljesítménnyel a bajnokság húsz legjobb játékosa közé kerültek, de kiváló teljesítménnyel járult a csapat sikeres szerepléséhez Nagy Balázs és Leskó Márk is. A tataiak olyan csapatokat előztek meg a tabellán, mint a Honvéd Szondi SE, a Budaörs, a Pénzügyőr és a KSI. A nagy csaták, jó hírét vitték az egyesületnek és kiszolgálták a minőségi asztaliteniszt igénylő nézőket, érdeklődőket.

A 2018/19-es sportévben csapatot indítottunk a női és férfi NBI-ben, a férfi NBII-ben, illetve a megyei I. és II. osztályban. A 2018-as őszi idény üde színfoltja a TAC női csapata – Adamik Csenge, Jakus Dóra, Gajdos Borbála, Pattantyús Petra –, amely az NB I nyugati csoportjában játszik és a bajnokság fél távjánál listavezető.

Tata sportközvéleménye méltán lehet büszke arra is, hogy a tatai Szendi János, a transzplantált sportolók között világ- és Európa-bajnoki elsőségeket szerzett az elmúlt években. Barassó Máté pedig az ún. Kopogós (faütős) Európa-bajnokságon az ötödik helyet szerezte meg.

2020-ban Magyarország rendezi az asztalitenisz világbajnokságot, amely a remények szerint tovább növeli a sportág népszerűségét.

HAJRÁ PINGPONGOS LÁNYOK, FIÚK! HAJRÁ TAC!

Felhasznált irodalom:
  • 1. Nemzeti Sport, 2019. 04. 03. 6.o.
  • 2. Tata-Tóvárosi Híradó, 1934. 28.sz. 6.o.
  • 3. Hunyadi Imre: A Tata-Tóvárosi zsidóság története 1867-2014, kézirat,
  • 4. Dolgozók Lapja, 1972. május 13. 6.o.
  • 5. Tatai Városkapu, 2015. február 25. 8.o.

Friss információk a Facebook-on!

Friss információk a Facebook-on!

Cím

2890
Május 1. út - Keszhelyi út sarka
Tata, Hungary
Komárom-Esztergom Megye

Kapcsolat

Email: info@tataiac.hu
Tel.: +36 34 657 069

Linkek

TAO
Kapcsolat